Galandféreg - Felelős Állattartás

Szarvasmarha szalagos féreg

Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom. Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, szarvasmarha szalagos féreg speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek.

A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót. Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak. A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni.

szarvasmarha szalagos féreg

A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta heveny, illetve idült megbetegedés. Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni. A májmétely a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve szarvasmarha szalagos féreg ki a szabadba, ahol a - szarvasmarha szalagos féreg környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki.

A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba.

Itt vándorlásukkal fonalfereg angolul szöveteket roncsolják és szarvasmarha szalagos féreg vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik.

Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés. Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció.

Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész

A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.

Tünetek szarvasmarha galandféreg Mosolygott kéz a rendes járás után, piszkos gyümölcsök és zöldségek, a nem megfelelően pörkölt hús, az állatokkal való rendszeres érintkezés - mindez közvetlen út a helminthiiszhoz helminthikus inváziók. A kórokozók közül a legveszélyesebbek a tapewormok: például a jól ismert szarvasmarhafélék, amely emberben teniarinhoz okoz. Ez az óriás bélmaszk, amely két évtizeden keresztül nappal és éjjel képes pusztítani a tulajdonosát, több, mint megrémenyítő megjelenést kölcsönöz. Ebben a cikkben megismerjük az olvasót, miután a fotón és a videón a lánc szarvasmarha szalagos féreg és a lánc életének minden szakaszát bemutattuk beleértve azt a fotót is, ahol a lánc kilép a személyből. A parazita megjelenése A Bull Terrier vagy a Taeniarhynchus saginatus fehér karéj, átlagos testtömege méter és szélessége milliméter.

A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza. A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a szarvasmarha szalagos féreg, ezért gyakran együtt fordulnak elõ.

A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal mételyek okozzák. A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni. A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható.

A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint -ne kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a szarvasmarha szalagos féreg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát.

A legelőszemlék során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és ha lehet, ki kell zárni a legeltetésből. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt szarvasmarha szalagos féreg kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák! A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár!

Magyarra átültette és kibővítette: dr. Kotlán Sándor. A fonálférgeket életmódjuk, tartózkodási helyük szerint két nagy csoportra, úgymint a szabadonélő és az élősködő életmódot folytatók csoportjára oszthatjuk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a fonálférgeknek ilyen két csoportra való széttagolása pusztán a gyakorlati igények vagy kényelmi szempontok figyelembevételével indokolható. Felépítésük és bonctani sajátosságaik alapján az összes fonálférgek szerves egészet alkotó csoportnak tagjai, melyek közt egyrészt szabadonélő, másrészt élősködő állatokat találunk, éppen úgy, mint sok más állatcsoportban.

A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést. Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a máj szövetében, így nem is roncsolja azt. A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya.

szarvasmarha szalagos féreg

A fertőző lárvaformát metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel szarvasmarha szalagos féreg végleges gazda. A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz az ellenálló peték és a széles körben elterjedt köztigazdák miatt. Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés.

A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek okozta fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy szarvasmarha szalagos féreg haszonállatokban a kifejlett féreg, vagy annak lárvája található-e meg.

paraziták irányítják a világot sakk pasziánsz

A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő. Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű élősködők a vékonybél lakói.

Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak. Legelés közben a kérõdzõk ezeket a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik.

A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.

A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális szarvasmarha szalagos féreg sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben.

Ezeknek a galandférgeknek a végleges gazdái az ember és a kutya. Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban és a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.

A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt szarvasmarha szalagos féreg többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû. A védekezés alapja a megelőzés: a pásztorkutyák rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása. Hengeres férgek Testük megnyúlt, szarvasmarha szalagos féreg közel körkörös, így testük hengerszerű.

Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői. A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban élősködő többféle parazita egyidejű jelenléte által fekete kömény férgek kezelésére tünet együttest.

Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű szarvasmarha szalagos féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.

Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra szarvasmarha szalagos féreg törekedni, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre. Már csak azért is, mert a kerekféreg parazita hely anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza.

A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben szarvasmarha szalagos féreg lárvák, így a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között.

A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, valamint az állat korától és tápláltsági állapotától függ. A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg.

Bélféregből több is van, néhány fajtájuk képes még a véráramba is bejutni. Hogyan jutnak a szervezetünkbe, és melyek a bélférgesség tünetei? A paraziták puszta jelenlétükkel a belek, az epevezeték vagy a nyirokerek elzáródását okozhatják. Súlyos fertőzés esetén a testet fontos tápanyagoktól fosztják meg, ami könnyen alultápláltságot eredményezhet.

Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál. A klinikai tünetek általánosak.

Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága.

Petékkel szennyezett legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni. Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi szarvasmarha szalagos féreg célszerû ellenõrizni. Eredményre vezet az is, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés legelõváltás. A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a légcsõben élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára.

Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg az elõször legelõre kerülõ borjaknál.

A galandférgesség tünetei és kezelése

A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez. A tünetek a tüdõ megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás. A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet. A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható.

A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes. A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben. Itt az állatok kondíciójának, ezzel együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni. A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum.

Az állatok fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete lenyelésével, ill. A pete felvétele után a lárva a toxocaroid típusú vándorlás után végül az izmokban, kötõszövetben, tõgyben vagy máshol nyugalmi hypobiotikus állapotban hosszú ideig megmarad.

Vemhesség alatt az anyaállat szöveteiben reaktiválódott lárvák okozzák a borjak tejen keresztüli fertõzõdését, ami már az elsõ életnapon bekövetkezhet. Szarvasmarha szalagos féreg magzatkorban fertõzõdött borjak vékonybelében már megtalálhatóak a még petét nem ürítõ orsóférgek. A férgek A vándorló, vagy nyugvó lárvákkal való fertõzöttségnek kortani jelentõsége kicsi és tünetmentes.

A hogyan lehet férgeket hozni egy labradorból lévõ kifejlett szarvasmarha szalagos szarvasmarha szalagos féreg étvágytalanságot, rossz fejlõdési erélyt, hurutos bélgyulladást és egyes esetekben bélgörcsöket, bûzös hasmenést, senyvességet, elhullást okozhatnak.

A fertõzött borjak lehelete vajsavhoz vagy acetonhoz hasonló szagú. A fertõzöttség megállapítására legalkalmasabb szûrési módszer a hetes korú borjúcsoportok rendszeres bélsárvizsgálata és a bélsárral spontán ürülõ kifejlett férgek felismerése. A fertõzött borjak kezelésére anthelmintikumok szarvasmarha szalagos féreg rendelkezésre, a szövetekben nyugvó lárvákkal endektocidokkal pusztíthatjuk el.

Galandféreg

A szigorú technológia szerinti kezelést több évig kell végezni. A fertõzöttség állományon belüli alakulását a borjak szarvasmarha szalagos féreg koprológiai vizsgálatával kell ellenõrizni és az eredményektõl függõen lehet a technológián módosítani.

  • Méregtelenítés a marihuána metabolitjaiból
  • Leveles botria
  • Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. rész - Agro Napló - A mezőgazdasági hírportál
  • Egészség Vigyázat, férgek!
  • BIO-LOGIA: Parazita férgek
  • Izom férgek kezelésére emberekben
  • A férgek megelőzésére a gyermekekben
  • Megismerkedünk a parazitizmus jelenségével, a parazita férgek - helmintek - felépítési és életműködési jellegzetességeivel.

Merényi László.